Miért nem vagyok elég jó?

Egészen kicsinek érezte magát, kevesebbnek másoknál. Mérhetetlen rossz érzések kísérték már hosszú-hosszú évek óta, s közben végig kétségek gyötörték: „Valóban igaz lenne, hogy mások okosabbak, többek nálam? Mindenki oldottnak, lazának tűnik, csak én vagyok magamba forduló és szótlan. Az ő életük olyan színes és izgalmas, én viszont unalmas vagyok, szürke és nem érdeklek senkit sem. Senki nem kíváncsi arra, amit én mondanék, így inkább meg sem szólalok.”- ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal itatódott át, s ezek, mint egy mókuskerék csak egyre pörögtek, kiutat nem találva a gyötrő gondolatokból, amik lassan beszőtték, mint egy pókháló.

A külvilág is megerősítette, visszaigazolta eme meggyőződését, hiszen igazán senki nem akart barátkozni, beszélgetni vele. Ő pedig egyre jobban bezárt, s testtartásával, minden mozdulatával azt sugallta, hogy jobb, ha távol maradnak. Mindeközben minden vágya az volt, hogy csatlakozhasson a többiekhez, hogy végre kinyílhasson. Arra vágyott, hogy olyan legyen, mint ők. Izgalmas, érdekes, nyitott, színes egyéniség- ilyennek látta őket.

Így ment ez nap-nap után, végtelennek tűnő ideje már. Az évek alatt a helyzet nem hogy jobb lett volna, inkább egyre romlott, már teljesen magába fordult, azzal a szent meggyőződéssel, hogy egy ilyen jelentéktelen valaki, mint ő bizonyára senkit sem érdekel. Csendes magányában végképp elszigetelődött a többiektől, messziről figyelve az élet történéseit, amiben neki nem lehetett része. Lelke titkon közéjük vágyott, de teste lecövekelt, nem mozdult, nem tudott kapcsolódni. Elviselhetetlen állapot. Úgy érezte nem tud megfelelni, nem elég jó.

Ám ekkor megszólalt egy „hang”: „ÁLLJ FEL! Nézz fel! Mindegy honnan jöttél, milyen mintát, netán bántást kaptál a múltban a környezetedtől vagy a családodban. Felnőttél, és felnőttként tiéd a FELELŐSSÉG! Rajtad múlik, hogy kibontogatod, kihúzod-e magad. Előbb azonban, ha csak halványan is, de hinned kell abban, hogy lehetséges megtalálnod a VALÓDI, TELJES ÖNMAGAD! Ne akarj más lenni, mint aki vagy! Ne hasonlítsd magad másokhoz, mert TE TE VAGY, egyedi és megismételhetetlen.

Tudom, most még nem szereted magad, de elkezdhetsz járni azon az úton, ami Önmagad felé visz. Mindez munkával jár, sajnos nem megy egyről a kettőre, de nagyon megéri. Az idő meg így is úgyis eltelik. Az viszont nagyon nem mindegy hogyan!
Válaszút elé érkeztél: marad minden a régiben, s te egyre frusztráltabb, szótlanabb és magányosabb leszel, vagy úgy DÖNTESZ, hogy törődsz végre magaddal, a lelkeddel, a blokkjaiddal, hogy aztán azzá VÁLJ, aki VALÓJÁBAN vagy.

Mindig VAN VÁLASZTÁS! Lehetsz vidám, felszabadult, megfelelési kényszer nélkül, csak úgy tisztán Önmagad. Az a valaki, aki tudja magáról, hogy milyen értékei vannak, tisztában van a hiányosságaival, a korlátaival is, de tudja, hogy a FELELŐSSÉG az övé, a változás kulcsa nála van; elfogadja és szereti önmagát úgy, ahogy van.
Az önismeret útja ez, melyre rálépve izgalmas kaland veszi kezdetét, amíg csak élünk. Soha nincs vége
Márai Sándor szavaival zárom soraim, melyek szívemből szólnak: Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.