Noémi és Lia története-Bolyongás az ételintolerancia útvesztőjében.

Noémi harmincas éveiben járó, csinos fiatal nő, aki harmonikus kapcsolatban él párjával, és kislányukkal, Liával. Noémi nemrégiben azzal a problémával keresett fel, hogy az orvosok égen-földön nem találják az okát gyomorfájdalmainak, a puffadásának, ami megkeseríti mindennapjait. Mindez szinte egyik napról a másikra alakult ki nála, azóta orvostól-orvosig szalad, vérvétel, gyomortükrözés, és számos kellemetlen vizsgálat követi egymást.

Noémi hónapok óta mindössze tízfajta ételt tud megenni, ezek azok, amelyek nem okoznak panaszt, kellemetlen érzést, így kizárólag ezeket fogyasztja felváltva. Beszélgetünk, mesél magáról, az életéről, a hétköznapokról. Aztán kiderül, hogy Liának, a kislányának 3 éves kora óta tojás, tej, szója és gluténérzékenysége van, és emiatt évek óta nagyon gondos odafigyelésre van szükség. Emellett folyamatos betegeskedés van jelen a kislány életében a születése óta, ami markánsan meghatározza a család életét.

Folytonos aggódás, figyelem, félelem. Noémi energiáinak, napjainak jelentős része azzal telik, hogy keres, kutat, orvoshoz járnak a kislány problémái miatt. Elmondása szerint tehetetlennek érzi magát, mert nem tud segíteni. Így megy ez már négy hosszú éve.

Aztán egyik napról a másikra ő is “beteg” lesz Beteg lett. Most ugyanúgy orvostól orvosig jár, keresi és kutatja az okokat, gyógyírt keresve az elviselhetetlen fájdalmakra, amit bizonyos ételek okoznak neki. Gyógyír pedig egyelőre nincs. Csak a tíz fajta étel maradt, ami valljuk be, egy idő után akár undort is kelthet bárkiben, legyen az a világ legfinomabb ételkülönlegessége.

A terápiás folyamat, közös “munkánk” az alábbi felismerést hozta: Sorsközösséget vállalok a kislányommal…..hogy ehetném én a finomabbnál finomabb ételeket, miközben ő nem teheti ezt meg? Így osztozom vele ebben az élethosszig tartó borzalomban, ha már segíteni nem tudok neki. /természetesen ez egy tudattalan folyamat/ Most mélységesen együtt érzek vele. Együtt rezgek vele. Szeretem őt, az életemnél is jobban. Viselem a fájdalmat, a finom ételek nélküli életet. Viselném egyedül is, bárcsak neki ne kellene ezzel együtt élnie.

Fentiekben egy Anya mélységes, odaadó szeretetének történetét ismerhettük meg. A felismerés sokkoló volt: ” Sehogy nem tudtam a kislányomon segíteni….hát akkor így, így segítek neki, hogy én is “beteg” leszek!”

Az ehhez tartozó érzelmi hatást nehéz szavakba önteni, az ilyen pillanatok, percek adnak igazi értelmet a segítők, terapeuták hivatásának. A lélek nyelvét, a test üzenetét sikerült a tudatos szintre emelni. Laborleletek, kellemetlen tünetek, testi fájdalmak árnyékában, a felismerés fényében most a várakozás időszaka következik. Vajon hogy reagál a test, a lélek?

A történetben szereplő személyek neve kitalált, az írás kliensem engedélyével született.